Ma egy hete, 2024 utolsó vasárnapján az ember emlékezéséről és felejtéséről volt szó. Most pedig az ember terveiről szólok. Ezzel egyrészt folytatjuk a sorozatot az Isten képére teremtett emberről. Másrészt az év elején ez időszerű is, mert az emberek ilyenkor szoktak terveket készíteni. Az ember szíve, lelkiismerete, gondolatai, emlékezése, amikről a közelmúltban volt szó, nagyon szorosan összetartoznak az ember terveivel.

Nézzük meg, mit mond Isten Igéje az ember terveiről! Péld 27:1 Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap [tereád]. Jak 4:14-15: Akik nem tudjátok, mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, amely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik. Holott ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni. Szó lesz: 1. A tervekről általánosságban. 2. Az ember terveiről. 3. Isten terve az emberrel.

1.) A tervekről általánosságban

Az ember ebben is hasonló Istenhez, hogy tervezni tud.

A tervek a jövőről szólnak. A holnapról, a holnapi és az azutáni napokról. De, ahogy olvastuk a Péld 27,1-ben: nem tudjuk, mit hoz az a nap. Nem biztos, hogy úgy lesz, ahogy mi gondoltuk. Körülöttünk a világban és bennünk, velünk is történhetnek előre nem látott események. Ahogy Jakab leveléből olvastuk: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, amely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik. Betegség vagy haláleset keresztülhúzza az ember tervét. A jövő nincs hatalmunkban. A jövőt nem láthatjuk, csak annyit, amennyit Isten kijelent belőle. A jövőt csak Isten látja, sőt Ő alakítja a jövőt is.

Akkor az ember ne is tervezzen? De igen! Sok dologban szükséges előre terveznünk. Ha nem tervezzük meg, hogy mit, mikor és milyen sorrendben kell tennünk, akkor elmaradhatnak fontos dolgok, kapkodhatunk, vagy sodródunk az eseményekkel. Én is meg szoktam tervezni a napi munkámat, és van feljegyzésem a hosszabb távon elvégzendő feladataimról is. Azonban alázattal tervezzünk, ahogy Jakab levelében olvastuk: Ha az Úr akarja és élünk. Ha ezt hangosan nem is mondjuk mindig, de a gondolatainkban, a szívünkben mindig ott legyen!

Mit tervezzünk, és mit ne? Ez nagyon alapvető kérdés. A szívünk lesz látható a terveinkben. Akinek a szíve a földhöz, e világhoz kötődik, annak egészen másféle tervei lesznek, mint annak, aki nem a földiekkel, hanem a mennyeiekkel van telve.

A másik kérdés ehhez szorosan kapcsolódik: Kiben/miben bízunk, hogy a terveink megvalósuljanak?

Sok ember másokban bízik. Különösen tehetős vagy magas pozícióban lévő emberben. De az Úr így szól: Zsolt 146,3-4: Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, aki meg nem menthet! Kimegyen a lelke (szelleme); visszatér földébe, [és] aznapon elvesznek az ő tervei. Ember is lehet Isten eszköze, de Istenben bízzunk!

Amikor Izraelt Asszíria fenyegette, jobban bízott Egyiptomban, mint Istenben. Asszíria azért támadta, mert elfordultak az Úrtól. És nemhogy visszatértek volna Istenhez, Egyiptomba mentek segítségért. Olv. Ézs 30,1-3. De ahogy olvastuk, ez szégyenükre és gyalázatukra lett. Szégyenére lesz az ilyen a mai embernek is!

Mások önmagukban bíznak, és nem riadnak vissza csalárd, álnok dolgoktól sem, hogy a tervüket véghezvigyék. Ezzel nyilvánvaló lesz az is, mi van a szívükben.

Ézs 32,7-8: A csalárdnak eszközei csalárdok, ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is. De a nemes, nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.

A hívő ember nemes dolgokat szokott tervezni, de azt is alázattal tegyük.

Néhány példa Pál apostol terveiből. Efézusban arra kérték, hogy még maradjon ott több ideig, azt mondta, Apcs 18,21a: Mindenesetre Jeruzsálemben kell nekem a következő ünnepet töltenem; de ismét megjövök hozzátok, ha Isten akarja. És az Úr akarta, mert a következő részben már arról olvasunk, hogy Efézusba érkezett.

Ugyanígy mondta a korinthusiaknak is. 1Kor 4,19a: elmegyek hamarosan hozzátok, ha az Úr akarándja. 1Kor 16,7b: reménylem, hogy valami ideig nálatok maradok, ha az Úr engedi. Ugyanígy beszél a Zsidókhoz írt levél írója is bizonyos dolgokról: Zsid 6,3: És ezt megcselekesszük, ha az Isten megengedi.

A hitetlen ember nem így számol Istennel, hanem úgy, hogy mindenképpen a saját terve legyen meg, Isten pedig ebben segítse meg. Micsoda vakmerő önteltség ez!

2.) Az ember terveiről

A hitetlen emberek tervei földiek, e világi dolgok körül forognak. A pénz, a gazdagság, a hírnév, a kényelem, a szórakozás, stb. Azért, mert a szíve ezeket szereti, ezekkel van tele. Tudjuk, mert mi is ilyenek voltunk hitetlen korunkban, és az Ige is erről beszél. Ef 2,3: Akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratát, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is.

Van, amikor az ember hirtelen, minden terv nélkül teszi a testének a kívánságait. De az is gyakori, amikor az ember terveket sző, hogyan vihetné véghez testének kívánságait, gondolatainak akaratát. Nézzünk meg az Igéből néhány példát!

A meggazdagodás tervei. Jak 4,13: Nosza immár ti, akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk ama városba, és ott töltünk egy esztendőt, és kalmárkodunk, és nyerünk. Sok emberben vannak ilyen tervek. Mibe fektessem a pénzem, hogy minél többet nyerjek? De mit mond erre az Ige? Olv. alapige Jak 4,14-15.

Az Úr Jézus egy példázatot mondott ezzel kapcsolatban. Olv. Luk 12,13-21. Mily sok terv és vita van az örökség körül! De sok ember telhetetlen, mert azt gondolja, hogy a vagyonnal való bővölködésben van az igazi élet. Mily sok ember élete ezzel telik el, és nem törődik a mennyei, az örök élettel. Akármilyen gazdag lesz is az ilyen ember, az Úr azt mondja, hogy BOLOND! Mert amire szüksége van a földi életünknek, arról az Úr gondoskodik. Olv. tovább Luk 12,22-23. + 31.v.: Földi életünk legfontosabb feladata ez: keresni az Isten országát!

Péld 16,9: Az embernek elméje (= szíve) gondolja meg az ő útját; de az Úr igazgatja annak járását. Utjaink meggondolása tulajdonképpen a tervezés. Eltervezzük, hogyan vigyük véghez, milyen úton-módon a szívünk gondolatát, ahogy a példázatbeli gazdag ember, de az Úr bármikor közbeszólhat, akár az ember életét is elveheti.

Az Úr szól az emberhez, mielőtt visszavenné az életét, de erre sokan nem figyelnek. Olv. Jer 18,11-12. Jeruzsálem lakói sem figyeltek az Úr szavára. Mentek a gonosz szívük tervei után! De mi lett a következménye? Pusztulás, szenvedés, a 70 évig tartó babiloni fogság. Aki pedig most nem hallgat az Úr szavára, ha nem tér meg, ha nem az Úr, hanem a maga tervei szerint él, annak örök kárhozat lesz a vége.

Isten olykor a hívő ember terveit is áthúzza. Jób 17,10: Napjaim elmúlának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának. Jób igaz, istenfélő ember volt, a tervei nem voltak gonoszak, de Isten másképpen döntött. A mi életünkben is dönthet így Isten. Szilveszterkor felolvastam Csík Sándor testvér levelét. Ebből idézek egy részt: Hálás vagyok mindazért is, amit nem engedett meg az életemben: bizonyára ezekre nem volt szükségem vagy káros lett volna a hívő életem előrejutására.

Jób sok nyomorúságon ment át. De mi lett az eredménye? Az, hogy jobban megismerte Istent. Jób 42,5: Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged. Istennek ez a terve minden emberrel, hogy megismerje J. Kr.-t, és örök élete legyen. 1Tim 2,4: Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson. Ján 17,3: Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. És az ember sokszor a nyomorúságban ismeri meg jobban az Urat.

3.) Isten terve az emberrel

Istennek csodálatos terve van az Ő képére teremtett emberrel. Zsolt 40,6: Sokat

cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi értünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, [de] többek, semhogy elszámlálhatnám. Ő nem csak a kárhozatból való megmentést tervezte el a mi számunkra, hanem még többet és dicsőségesebbet. Erről a későbbiekben majd bőven szeretnék szólni. Most csak címszavakban sorolok fel néhányat ezek közül.

> Isten csodálatos terve volt, hogy embert teremt a saját képére és hasonlatosságára.

> Mivel látta, hogy az ember elbukik, előre megtervezte a szabadításunkat úgy, hogy Ő maga jön el Fiában, emberré lesz, és életét adja a megváltásunkért.

> Akik hisznek Benne, azokat újjá szüli, gyermekeivé teszi, Szellemét adja beléjük.

> Az embert uralkodásra teremtette. Először itt a földön, de aztán a megváltottai az örökkévalóságban a Fiával együtt uralkodnak. Róm 5,17b: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesültek.

> Az embert munkatársának teremtette. 1Kor 3,9: Mert Isten munkatársai vagyunk.

> Az embert harcosának teremtette: Ef 6,11-12a: Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk.

> Az embert dicsőségre teremtette. Zsolt 8,5-6 Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla? És az embernek fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt! Elvesztettük ezt a bűnesettel, de J. Kr.ban ismét megkaptuk. Kol 3,4: „Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben”

> Végül az Úr az Ő gyermekeit tényleg hasonlókká teszi Önmagához. 1Ján 3,2: Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van.

> Ha az ember nem akar beleállni Isten tervébe, akkor úgy lesz, ahogy az előbb olvastuk, Jer 18,11-12: A veszedelmes tervet is azért készíti, hogy megtérjünk.

Befejezés

Ez élet dolgaiban szükséges előre terveznünk. A terveink felfedik a szívünket: Mi a célunk? Földi vagy mennyei? Kire támaszkodunk: Istenre, emberekre vagy magunkra? Isten tervei magasabbak a miénknél! Ismerjük-e az Ő tervét az életünkkel, és elfogadjuk-e, és teljes szívvel beleállunk-e Isten tervébe, hogy mindenben legyen meg az Úr akarata? Fogadjuk el, mert csak az a jó! Ámen.